Valami hasonló kíváncsiság vezérelhette Peter Sisseck-et, amikor elhatározta, hogy világra szóló borokat készít majd Spanyolországban. Öregtőkék varázsa ez Ribera del Duero-ban. A település Quintanilla de Onésimo, a Duero folyó déli partján, mint egy árva „szék”, az ismeretlen mikrokozmosz falvai között, de mégis pompát áraszt. Befut a magyar különítmény, megannyi lelkes csillagszemű borszerelő. Veszünk is egy nagy levegőt, persze orron át. A borászat ősi sarki kőépülete az öreg kőhíd szomszédja, a folyóra tekintget. Az országút melletti téren fák törzsei oszlopokat formáznak gondosan metszett koronái boltozatok, mintha középkori templom kerengőjébe lépnénk, máris jobb így a kocsmába térni. A jó kávé mellett a bárpulton, a kis hűtőben „paleo” tapaszok, vagy 6 féle finomság, hal, sonka, szalonna, olíva bogyó, hagyma fantáziák, sehol egy szénhidrát gombóc. Jé…! Finom.
A borászat képe kívülről egy zseniális szerkezetű kis épület, de annál nagyobb, ha belépünk! Lélekfogó hordó pavilon balra, üvegtáblák mögött, jobbra erjesztő szekció tágasan, gyönyörű tetőgerendázattal a magasban. Nagyon jó illat. Nagyon! Pohársor az üvegtáblák előtt. Jó ötlet megkóstolni a produkciókat, duzzad a hordókban a Biodinamika. PSI, persze görög betű, de nekem inkább Peter Sisseck neve cseng, bocs. Aztán egy hatalmas kőlépcső a mélybe vezet, hordógaléria ott is.
A - Pablo Rubioval közösen létrehozott - PSI, a terület szertehagyott öregtőkéit szövetségbe tömörítő vállalkozás gyümölcse, a bor, mint lényegült jelenés, olyan, mint maga az ember, ezért is ugyanaz a nevük. Olyan puha tapintású, hogy visszasimogat. A dán borász álma, Ribera del Duero vörös hullámai a RIEDEL pohárban. A PSI üzenete az, hogy tedd a mutatóujjadat a szád elé, mond ki halkan a bor nevét, és maradj csöndben! Így megkóstolhatod.
„Pingus virága”. Flor de Pingus, vagyis Peter Sisseck virága, igen, az évről évre megújuló élő flóra a biodinamikus ültetvényeken a siker virágzása is. A biológiai tisztaságot élvező Tempranillo, a „létező világok legjobbikában” Pingus kezei alatt, éppen elég izgalmas ahhoz, hogy szó sem lehet arról, hogy bárki megkóstolhatja. Kellő leleménnyel elcsíphető, de hamar lakat alá kerül az imádók sötét tárolóiban.
„Don” PINGUS. Persze ez a bor is Sisseck nevét viseli, Spanyolország nagyságos bora, a tőkék inkább rettentő üllők a tájban, a rozsdaszínű talaj kohójában, katonás rendben csücsülnek szilárdan „szumos” gyökereikkel regulázzák a nyüzsgő életet a sejtek generátoraival. Olyan energiát termelnek, hogy az a bornak elég lesz 30 évre, hogy szépüljön, és sehol máshol létre nem hozható élményt kínáljon, ha gondos kezek töltik végül megfelelő pohárba. Te jó Ég! Egy Tempranillo? A PINGUS egy örvénylés, állandó bontakozás, kóstolva percenként duzzaszt új szépségeket, valójában kár lenyelni, aggasztó, hogy majd a gyomorban ez mind kárba vész. De nem, PINGUS hajtással jobb az embernek is!
H.L.
